Éreztem az illatát... alig tudtam uralkodni magamon... de muszáj volt... Nem akartam elveszíteni a legjobb barátom...
- Na elég lesz, menj és feküdj le...
- Jó-jó... De lőtte lenne egy kérdésem...
- Mondd csak - álltam fel az ágyról, és indultam a mosdó felé..
- Amikor hozzád érek, vagy megölellek... mindig lerázol.. miért?
- Lerázlak? Ugyan már, csak képzelődsz....
- Nem szokásom képzelődni - nézett rám komoly tekintettel.
Szinte a lelkembe látott... Nem tudtam, most mit is tehetnék... De egy dologban biztos voltam.. Ha sokáig marad ebben a pózban, és én hamarosan nem jutok el a mosdóba, abból nagy gondok lehetnek...
- Válaszolj, kérlek... Miért csinálod ezt? Talán megbántottalak valamivel?
- Ugyan már dehogyis!
- Akkor miért?
- Mondom, hogy nem rázlak le téged - mondtam kissé már felemelve a hangom.
- Bizonyítsd! - azzal felpattant az ágyról, és a nyakamba ugrott.
Basszus, jókor jön rá ez az egész.. Én most erre nem érek rá... Lefejtettem magamról karjait.... Vagyis csak akartam, de ő nem engedte... Sajnos jelen állapotomban ő volt az erősebb...
- Engedj - dörmögtem.
- NEM! Amíg el nem mondod, hogy mi a baj - és még jobban magához ölelt...
Ebből baj lesz... méghozzá nagyon nagy baj... valamit ki kell találnom...
- Nincs semmi baj! De most ki kell mennem a mosdóba...
- Persze ennyivel nem úszod meg! - és még inkább magához ölelt...
Éreztem, hogy odalent egyre nagyobb és nagyobb leszek.. Baj van.. Ebből már nem jövök ki... Ekkor történt valami... Arata szinte kővé dermedt... Majd lassan elengedett, és lenézett... Basszus, ilyen nincs... ne mondd, hogy észrevette... Azonnal el kell innen tűnnöm... Rögtön indultam is a mosdóba....
- Sa-sajnálom... nem tudtam, ho-hogy ezért... - fordította el tekintetét, és láttam, hogy elpirul - A-azt hittem, hogy té-tényleg van valami....
- Mondtam neked, hogy nincs semmi - azzal becsuktam magam mögött az ajtót.
Lehúztam a cipzáromat, majd megszabadultam az alsómtól is... Annyira kemény voltam, hogy már az érintés is fájt... Muszáj lesz ezt minél hamarabb megoldanom.. már így is elég kínos a helyzet.... Amikor már éppen munkához láttam, hallom, hogy nyílik az ajtó.... Ilyen nincs.. nem csuktam be? Nem sokkal később megláttam Arata még mindig piros arcát...
- Izé.. mivel az én hibám, hogy nem tudtad időben.. khm... megcsinálni... és amiért... visszatartottalak... izé.... hadd segítsek... - lépett mellém.
- Ne h-hülyéskedj m-már, csak menj k-ki - mondtam el-elfúló hangon.
- Nem. Segítek neked - mondta határozottan, majd jobb kezének ujjait körém fonta....