by: Arata
Amikor felébredtem, éreztem, hogy valami baj van. Mintha... hiányérzetem lennne. Szinte kiugrottam az ágyból. Körülnéztem... a másik ágy üres volt... a szekrényhez mentem, de hiába... üresen találtam azt is. Isato eltűnt. Bár lehet, hogy csak hamarabb ment ki... de ez akkor sem jellemző ráá... Hamar megvetettem az ágyam, majd kimentem a "zárkából". A többiek már vártak rám. Amikor megláttak, nagyon meglepődtek.
-Isato-kun hol van? - kérdezte végül a húgom megtörve a csendet.
Most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. Ezek szerint mégse a Nem törődve a többiekkel átvágtam rajtuk és Isato szobájába rohantam. Amint kinyitottam az ajtót, már biztos volt... Isato elment... A felismerés ólomsúlyként nehezedett rám... Összerogytam a terhe alatt. Mégis mi a francot képzelt az az idióta? Miért lépett le csak így? Dobogó lépteket hallottam a hátam mögül. A többiek is utánam rohantak... Ugyan azt a következtetést vonták le, amit én.... Egyedül Chuu jött oda hozzám... Leguggolt mellém és átkarolta a vállam..
- Megtaláljuk - súgta a fülembe.
Én megszólalni se tudtam... könnyek csorogtak végig az arcomon. Hallottam, ahogy Chuu pár utasítást oszt szét. a többiek eltűntek és csak mi ketten maradtunk... Chuu felsegített és leültetett Isato ágyára. Amint megéreztem az ismerős illatát még jobban ömleni kezdett a könnyem... nem tudtam abba hagyni... pedig jól tudtam, hogy ez egy vezérhez nem illik... sőt egy férfihoz sem...
- Figyelj rám - kezdte lágy hangon Chuu és felemelte a fejem - El kell mondanod, hogy mi történt köztetek odabent. Biztosra veszem, hogy amiatt ment el, ami bent történt veletek.
Nem tudtam megszólalni... csak megráztam a fejem. Pár perc csend következett, amit egy hatalmas csattanás szakított félbe. Könnyeim azonnal elálltak. Kerekre nyílt szemekkel néztem húgomra, majd sajgó arcomhoz kaptam a kezem.
- Ide figyelj! Nem érünk rá arra, hogy te az önsajnálatodba temetkezz, értve bátyó?? Minél hamarabb meg kell találnunk Isato-t és vissza hozni! Nem csak neked van rá szükséged, hanem mindnyájunknak!! - ordította a kishúgom ,mint valami katonai kiképző.
El se hiszem, hogy Ő az én húgocskám... Már felnőtt... és erősebb lett, mint bármelyikünk. Vettem egy mély levegőt, letöröltem könnyeim és felálltam az ágyról. Megpaskoltam a feje tetejét és rá mosolyogtam.
- Köszi, Chuu.