by: Arata
Hogy mi? Szeret? Ezt meg hogy érti?
- Isato.. én is szeretlek - böktem ki végül...
láttam, hogy meglepődik, majd mosoly ül ki arcára...
- Butus... én nem úgy értem... nem barátilag... hanem így - mondta, majd megfogta ingem gallérját, magához húzott és megcsókolt.
Ezt nem hiszem el... hát ezért viselkedett mostanában ilyen furán... Ajkai bennem is felébresztettek valamit... viszonoztam csókját... Jóleső érzés futott végig testemen... mintha megbékéltem volna... azonban csókunk félbe szakadt..
- Áu...
- Jaj, bocsi - mondtam gyorsan, amikor észrevettem, hogy kezemmel hozzáértem a vállán lévő sebhez.
- Semmi baj - mondta nevetve.
Zavarban voltam... és nem csak azért, mert fájdalmat okoztam neki... hanem a csók miatt... Nem is gondolkoztam...
- Miért csókoltál vissza? - kérdezte halkan...
- Magam se tudom... ez tűnt helyesnek..
Nem mondott semmit... én pedig nem mertem rá nézni. Amikor viszont megszólalt, hangja teljesen megváltozott... csalódott volt.
- Helyesnek? Úgy érted, ha egy haldokló azt mondja szeret és megcsókol, akkor az a helyes, ha visszacsókolsz?
- Ne-em...nem úgy értettem - tiltakoztam hevesen.
- Akkor?
- Úgy értve tűnt helyesnek... hogy... - kezdtem, de nem tudtam mit is mondhatnék...
- Hallgatlak... - mondta durcásan.
- A szívem súgta, hogy így helyes - motyogtam zavartan.
Nem válaszolt... meg se mozdult... Egyszer csak felült az ágyon... Rá néztem... szemében öröm csillogott... mosolygott. olyan elbűvölően, mint eddig még sohasem.. éreztem, hogy egy nagyot dobban a szívem... nem tudom ezt megmagyarázni... de olyan volt, mintha csak most kezdenék élni...