El se hiszem... valami perverz lettem, vagy mi? Még szerencse, hogy ez már az utolsó nap... Nem tudom, hogy kibírnék-e itt összezárva vele mg egy napot... *sóhaj* Ilyen nincs.... egy szörnyeteg vagyok... és én hülye még egy percig azt gondoltam, hogy az én szerelmem lehet tiszta... milyen gyerekes is vagyok... Még szerencse, hogy nem tudja mikre is gondoltam... Tuti, hogy undorodva lökne félre...
- A franc egye meg - vágtam bele a csempézett falba, ami darabokra tört a kezem alatt...
Nem éreztem a fájdalmat... csak a lecsöppenő vért láttam a hófehér padlón... de nem érdekelt... megérdemeltem... Kinyitottam a tükör mögötti kis szekrényt, és gyorsan bekötöttem a kezem. Utána felöltöztem és kimentem. Arata a gépe előtt ült, mintha mi sem történt volna... Jobb is így... Sőt! Az lenne a legjobb, hogyha amint kikerülök innen, elhagynám a csapatot... Mégis mi szükségünk lenne egy olyan haszontalan perverzre mint én? Csak hátráltatom őket... Ha pedig megtudnák, hogy meleg vagyok, tuti, hogy az egész csapat megutálna... Nem akarom, hogy a családom megutáljon.... Döntöttem... amint kinyílik az ajtó, elmegyek... Nem zavarom őket tovább... Az ágyamhoz mentem. Elővettem a füzetem és egy gyors búcsúlevelet írtam... Csak annyit írtam nekik, hogy elmegyek és ne keressenek... mindenkinek így lesz a legjobb. Legalább nem lesznek összezárva egy olyan beteg állattal, aki beleszeretett a gyerekkori barátjába és róla fantáziál... A levelet beraktam a párnám alá... aztán lefeküdtem aludni... Az utolsó estém itt.... Az utolsó estém vele... velük... Már biztos vagyok benne, hogy helyesen döntöttem. Mégis fájt... a szívem.... Hamar elaludtam... Hajnalban keltem fel, még a Nap előtt... összepakoltam a cuccom és kinyitottam az ajtót. A levelet kivettem a párnám alól és az asztalra tettem. Még egyszer végigmentem a bunkeren, hogy elköszönjek tőle és a bajtársaimtól. Amikor Chuu-hoz értem, a homlokára nyomta egy puszit majd végleg elbúcsúztam. Tudtam, hogy többet nem jöhetek ide vissza. Már nem. Magamhoz vettem a hátizsákom és elhagytam a bunkert... örökre...