Dai 11-sho

El se hiszem... valami perverz lettem, vagy mi? Még szerencse, hogy ez már az utolsó nap... Nem tudom, hogy kibírnék-e itt összezárva vele mg egy napot... *sóhaj* Ilyen nincs.... egy szörnyeteg vagyok... és én hülye még egy percig azt gondoltam, hogy az én szerelmem lehet tiszta... milyen gyerekes is vagyok... Még szerencse, hogy nem tudja mikre is gondoltam... Tuti, hogy undorodva lökne félre...
 - A franc egye meg - vágtam bele a csempézett falba, ami darabokra tört a kezem alatt...
Nem éreztem a fájdalmat... csak a lecsöppenő vért láttam a hófehér padlón... de nem érdekelt... megérdemeltem... Kinyitottam a tükör mögötti kis szekrényt, és gyorsan bekötöttem a kezem. Utána felöltöztem és kimentem. Arata a gépe előtt ült, mintha mi sem történt volna...  Jobb is így... Sőt! Az lenne a legjobb, hogyha amint kikerülök innen, elhagynám a csapatot... Mégis mi szükségünk lenne egy olyan haszontalan perverzre mint én? Csak hátráltatom őket... Ha pedig megtudnák, hogy meleg vagyok, tuti, hogy az egész csapat megutálna... Nem akarom, hogy a családom megutáljon.... Döntöttem... amint kinyílik az ajtó, elmegyek... Nem zavarom őket tovább... Az ágyamhoz mentem. Elővettem a füzetem és egy gyors búcsúlevelet írtam... Csak annyit írtam nekik, hogy elmegyek és ne keressenek... mindenkinek így lesz a legjobb. Legalább nem lesznek összezárva egy olyan beteg állattal, aki beleszeretett a gyerekkori barátjába és róla fantáziál... A levelet beraktam a párnám alá... aztán lefeküdtem aludni... Az utolsó estém itt.... Az utolsó estém vele... velük... Már biztos vagyok benne, hogy helyesen döntöttem. Mégis fájt... a szívem.... Hamar elaludtam... Hajnalban keltem fel, még a Nap előtt... összepakoltam a cuccom és kinyitottam az ajtót. A levelet kivettem a párnám alól és az asztalra tettem. Még egyszer végigmentem a bunkeren, hogy elköszönjek tőle és a bajtársaimtól. Amikor Chuu-hoz értem, a homlokára nyomta egy puszit majd végleg elbúcsúztam. Tudtam, hogy többet nem jöhetek ide vissza. Már nem. Magamhoz vettem a hátizsákom és elhagytam a bunkert... örökre...

Dai 10-sho

Ezt nem hiszem el... hogy lehetek ilyen béna? Valamit gyorsan ki kéne találnom... Nem feküdhetek csak így rajta... De mégis mit kéne tennem? Rá néztem... a szemébe... Ő lassan felkönyökölt... Arcunk csak milliméterekre volt egymástól... Ekkor becsukta a szemét, és megcsókolt... Ezt nem hiszem el... Ez biztosan csak képzelem... Arata biztos nem csókolna meg... Ő nem olyan, mint én.. Ő nem meleg... A csókja forró volt, és édes... Nyelvével a számba hatolt... Kezeim és lábaim elerőtlenedtek... Attól féltem, hogy ráesek.. Ekkor Ő hirtelen felült, én pedig a fenekemre huppantam. Ő megfogta az állam, és ismét megcsókolt. Éreztem, hogy odalent teljesen kemény leszek... Már csak ez hiányzott... Időközben Arata már nem a szám csókolta, hanem a nyakamat... Egy halk, fojtott nyögést hallottam, és csak később jöttem rá, hogy én adtam ki azt a hangot... Ahogy Arata egyre lejjebb csókolt, én lassan hátrébb csúsztam, hátammal nekidőltem a falnak... Már a hasamnál járt, amikor kezét rám kulcsolta, majd pedig szájába vett... Földöntúli kéj hullámzott át rajtam. Apró, fojtott nyögések hagyták el a torkom. A vágy csúcsára érve egy kiáltással mentem el... Arata felemelte a fejét, megtörölte száját, majd rám mosolygott. Kibújt a felsőjéből, majd ismét megcsókolt. Tudtam, most rajtam a sor. Végigcsókoltam a testét, majd amikor a nadrágjához értem, kikapcsoltam az övét. Kissé megemelte a csipőjét, én pedig valamennyire lehúztam nadrágját. Kezembe vettem őt, majd a számmal kényeztettem... Még nem ért el a csúcsra, amikor megfogta az állam, és felemelte a fejem. Kissé kába tekintettel néztem fel rá. Mély, rekedtes hangon szólalt meg:
 - Gyere, benned akarok lenni - súgta, hogy ne hallja más.
Egy pillanatig haboztam, majd bólintottam. Ő hanyatt feküdt és félkönyökre ereszkedett. Én lassan felé ültem lovaglóülésben. Kínzó lassúsággal ültem rá... Éreztem, ahogy mélyebbre és mélyebbre hatol bennem... annyira jó volt végre magamban érezni őt... Lassan mozogni kezdtem, nem kellet sok idő, míg éreztem, hogy vágya bizonyítéka belém lövell. Zihálva nézett rám. Kezét a csípőmre rakta, majd ő vette át az irányítást. Egy lendülettel átfordított, így Ő került felülre. Először lassú, majd egyre gyorsabb tempót diktált... Együtt értük el a beteljesülést... Testünk verejtékben úszott, mi pedig zihálva feküdtünk egymáson...
 - Szeretlek -súgtam halkan...
Nem érkezett válasz.... Becsuktam a szemem, azonban amikor kinyitottam Arata feküdt alattam, teljesen felöltözve. Kérdőn nézett fel rám.
 - Leszállnál rólam? - kérdezte kissé ingerült hangon.
Én zavartan gördültem odébb... Ezt nem hiszem.. Tehát csak képzelődtem? Ilyen nincs... én már komolyan megőrültem....